Kárpátia - Abból a fából

Abból a fából vágjátok az én keresztem, amit akkor ültettek amikor születtem. -

Zbuduj mi krzyż z tego drzewa, posadzonego gdy się narodziłem.

Abból a fából legyen majd az én koporsóm, amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom. -

Zbuduj mi trumnę z tego drzewa, w cieniu którego zapisało się moje przeznaczenie.

Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet, Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet. -

Wznieć ogień z patyków tego drzewa. On ogrzeje serce moje chłodne.

Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát, Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák. -

Jego korzenie dobre są na fajkę, moja wolna dusza ulatuje do nieba niczym okręgi z dymu.

Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének, Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének, -

Te gałęzie pasują na trzon kosy, a to też broń w dłoniach węgra.

Fának apró forgácsát vessétek a szélnek... Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek. -

Rzuć wióry na wiatr, zaniesie je daleko... a one ogłoszą naszą chwałę tam gdzie wylądują.

Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon, Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon, -

Z samotnego pączka na nim, nowe życie się zaczyna. Nigdy, przenigdy naród nasz nie wymrze.

Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek, Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek. -

Z najpiękniejszej części drzewa, zbuduj ładną kołyskę. Wtedy wszystkie węgierskie dzieci będą mogły śnić o lepszej przyszłości.

świetny tekst.